Nem mindent kell átkeretezni – néha a sz@r az sz@r

Van az a nap, amikor reggel még egészen kulturáltan elindulsz az életben, délutánra pedig úgy érzed, valaki véletlenül bekapcsolta a „mindent egyszerre” funkciót.

Elromlik valami. Jön egy rossz hír. Valaki beszól. Késel. Elfelejtesz valamit. A mosógép pedig – mert nyilván ő sem akar kimaradni – úgy dönt, hogy a padlón több értelme van a víznek, mint odabent.

És ilyenkor gyakran megérkezik a jó szándékú mondat is: „Próbáld másképp nézni.”

Vagy: „Minden okkal történik.”

Esetleg: „Mit akar tanítani neked ez a helyzet?”

És te ott állsz a napod közepén – képletesen vagy szó szerint felmosóronggyal a kezedben –, és arra gondolsz: most momentán nem tanítást szeretnék. Hanem azt, hogy ez legyen végre kevésbé sz@r.

Az átkeretezés hasznos. Csak nem mindig azonnal.

Az átkeretezés önmagában nem hülyeség. Sőt. Sokszor tényleg segít, ha egy helyzetre később más szögből is rá tudunk nézni.

Lehet, hogy amit elsőre teljes kudarcnak éltünk meg, arról később kiderül, hogy valami más felé terelt. Lehet, hogy egy konfliktusból tanulunk valamit a saját határainkról. Lehet, hogy egy rossz döntés után már sokkal tisztábban látjuk, mit nem akarunk még egyszer.

Csakhogy a „később” szó itt elég fontos.

Mert amikor még benne állsz a helyzetben, nem biztos, hogy szükséged van egy új értelmezésre. Lehet, hogy előbb egyszerűen végig kell menned rajta.

Van, ami sz@r. Akárhogy keretezzük.

A pozitív hozzáállásból is lehet még egy plusz feladat

Van egy furcsa mellékhatása annak, amikor azt hisszük, minden nehézségből azonnal valami szépet, hasznosat vagy felemelőt kell gyártanunk.

Az eredeti probléma mellé kapunk még egyet.

Nem elég, hogy rosszul vagyunk valamitől – még azt is érezhetjük, hogy rosszul csináljuk a rosszul levést.

Mert nem vagyunk elég hálásak. Nem látjuk a lehetőséget. Nem találtuk meg a tanulságot. Nem fejlődünk elég elegánsan a saját sz@rtengerünk közepén.

Ez pedig már tényleg teljesítménykényszer ott is, ahol éppen az lenne a dolgunk, hogy valahogy átérjünk a nap másik oldalára.

Először lehet egyszerűen nevén nevezni

Nem minden érzést kell azonnal kijavítani.

Néha elég ennyi:

• Ez most sok.
• Ez fáj.
• Ez csalódás.
• Ezt nem akartam.
• Elfáradtam.
• Ma elegem van.

Ezek nem végleges életfilozófiák. Nem azt jelentik, hogy holnaptól mindent sötéten látsz.

Csak azt, hogy nem hazudod szebbre azt, ami ebben a pillanatban rossz.

És érdekes módon sokszor pont ettől lesz később könnyebb tisztábban gondolkodni róla.

A tanulság ráér

A tanulság nem romlandó áru. Nem jár le éjfélkor.

Nem kötelező ugyanazon a napon megfejteni, miért történt valami, mit tanultál belőle, hogyan fejlődtél általa, és melyik új, ragyogóbb verziód született meg a romokon.

Lehet előbb aludni egyet.

Lehet előbb dühösnek lenni.

Lehet előbb elintézni azt, amit tényleg el kell intézni.

És amikor már nem az egész helyzet ül a mellkasodon, akkor lehet kérdezni: mit tudok ebből továbbvinni? Mit csinálnék legközelebb másképp? Mi az, amire van ráhatásom? És mi az, amit egyszerűen el kell fogadnom úgy, ahogy van?

Mikor segít valóban az átkeretezés?

Talán akkor, amikor nem elhallgattatja azt, amit érzel, hanem ad mellé még egy lehetséges nézőpontot.

• Amikor nem azt mondja, hogy „nem is olyan rossz”, hanem azt, hogy „rossz – és talán van valami, amit mégis tudok vele kezdeni”.
• Amikor nem más erőlteti rád a pozitív verziót, hanem te érzel késztetést arra, hogy másképp is ránézz.
• Amikor az új nézőpont valódi mozgásteret ad, nem csak szebb csomagolást.
• Amikor már eltelt annyi idő, hogy nem kell közben saját magadat meggyőznöd arról, hogy jól vagy.

Az átkeretezés akkor jó, ha tágít. Nem akkor, ha letagad.

És mikor inkább hagyjuk békén?

• Amikor még friss a veszteség vagy a csalódás.
• Amikor egy konkrét problémát előbb egyszerűen meg kell oldani.
• Amikor az „észre kell vennem benne a jót” mondat csak újabb nyomást tesz rád.
• Amikor a pozitív magyarázat miatt maradsz benne valamiben, ami valójában nem jó neked.
• Amikor a tanulságkeresés helyett inkább egy határt, döntést vagy pihenőt kellene végre megengedned magadnak.

Nem minden elfogadás jelent belenyugvást. És nem minden pozitív gondolat jelent fejlődést.

A mosógép nem spirituális mentor

Visszatérve a mosógépre.

Ha kifolyik belőle a víz, az első feladat valószínűleg nem az, hogy leülj elé és megkérdezd: „Mit tükrözöl nekem ebből az életszakaszomból?”

Előbb elzárod a vizet. Feltörölsz. Káromkodsz egy indokoltat. Megnézed, mi romlott el.

Aztán később lehet belőle történet. Lehet poén. Lehet tanulság arról, hogy ideje volt kitisztítani a szűrőt. Vagy arról, hogy nem kell mindent neked azonnal megjavítani.

De az is lehet, hogy semmi nagy megfejtés nincs benne.

Csak elromlott a mosógép.

És néha felszabadító kimondani, hogy ennyi az egész.

Nem kell mindenből azonnal jobb emberként kijönni

Van, amikor a fejlődés nem abban van, hogy rögtön értelmet adsz mindennek.

Hanem abban, hogy végre nem vitatkozol azzal, amit érzel.

Nem szidod magad azért, mert elfáradtál. Nem szégyeled, hogy valami fáj. Nem erőltetsz magadra egy mosolygósabb értelmezést csak azért, mert az jobban mutatna egy idézetes képen.

Átmész rajta.

Aztán amikor lesz benned egy kis hely, talán majd másképp nézel rá.

Talán találsz benne valamit.

Talán nem.

Mindkettő megengedett.

Ha van kedved elmesélni, nálad mi volt az a helyzet, amit mindenki át akart keretezni, miközben te legszívesebben csak annyit mondtál volna, hogy „ez most sz@r”, a MostKimondom Facebook-oldalán folytathatjuk a beszélgetést.