Az első főzés – amikor a virsli is szakmai kihívás

Avagy amikor már a virsli is szakmai kihívás

Elfogyott az otthonról hozott kaja.

Megvolt a túlélőlista is.

Van fazék. Serpenyő. Fakanál. Só. Olaj. Tészta. Rizs. Tojás.

Remek.

Most már csak egy apró részlet maradt:

valami ehetőt készíteni belőlük. 😅

És itt érkezik el az a pillanat, amikor az ember rájön, hogy egészen más nézni, ahogy anya főz, mint egyedül állni a konyhában egy csomag virslivel és azon gondolkodni:

Ezt most… meg kell főzni? Megsütni? Vagy csak megeszem?

Nyugi.

Nem kell első héten marhapofát konfitálnod, kovászos kenyeret sütnöd és háromféle mártást készítened mellé.

Az első cél sokkal prózaibb:

legyen néhány olyan kajád, amit biztosan el tudsz készíteni.

Már csak azért is, hogy amikor valaki egyszer megkérdezi:

– Tudsz főzni? Főztél már valaha?

…ne kelljen azt válaszolnod:

– Teában egész jó vagyok. 😅🤣

Nem Michelin-csillagra hajtunk.

Arra hajtunk, hogy:

• ne halj éhen,
• ne rendelj minden este kaját,
• ne költsd el a fél fizetésedet három nap alatt,
• és lehetőleg ne gyújtsd fel a konyhát.

Kezdd öt kajával

Tényleg elég.

Tanulj meg először öt egyszerű ételt.

Például:

Rántotta.

Tojás, só, serpenyő. Innen már egész jól indulunk.

Virsli.

Igen. Ez is főzésnek számít az elején. 😅

Egyszerű tészta.

Paradicsomszósszal, sajttal, tonhallal, pestóval vagy azzal, amit találsz.

Rizs valamilyen feltéttel.

Csirke, mirelit zöldség, tojás, konzerv – nem kell túlmisztifikálni.

Egy serpenyős „mindent bele”.

Hagyma, hús vagy virsli, zöldség, főzőtejszín, tészta vagy rizs.

Nagyjából az a recept, hogy:

ami még ehetőnek tűnik, azt megpróbáljuk összeismertetni egymással. 😅🤣

A recept néha többet feltételez rólad, mint kellene

„Sózd ízlés szerint.”

Köszönjük.

De ha életedben harmadszor fogsz fakanalat, honnan a francból tudnád, mi az, hogy ízlés szerint?

Jó, mondjuk az első két alkalom sem volt igazán főzés.

Egyszer arrébb tetted a fakanalat a fiókban. Másodszor pedig betetted a táskádba, amikor elköltöztél otthonról. 😅🤣

Most viszont tényleg használni kellene.

Vagy:

„Pirítsd üvegesre a hagymát.”

Üvegesre?!

Milyen üvegre?

Befőttes? Ablak? Sörös? 😅

Ezek idővel teljesen természetes mondatok lesznek.

Eleinte viszont kérdezni ér.

Anyát. Apát. Mamát. Papát. Testvért. Barátot.

Vagy akár videót keresni róla.

Nem attól leszel felnőtt, hogy mindent elsőre tudsz.

Hanem attól is, hogy ha nem tudod, utánanézel.

Lesz, amit elrontasz

Odaégeted.

Túlsózod.

Alulsózod.

A rizs egyszer olyan lesz, mint a beton, máskor meg rizsleves.

A tészta összeragad.

A palacsinta első darabja pedig valamiért szinte mindenkinél egy sérült földrajzi térkép. 😅

És?

Legközelebb jobb lesz.

A főzés pont olyan készség, mint bármi más.

Nem attól tanulod meg, hogy olvasol róla.

Hanem attól, hogy csinálod.

A „Mi bajunk lehet?” ellenőrzőpont

A recept alapvetően veszélytelen.

Maximum akkor lesz belőle kaland, ha a főzőtejszín már lejárt, vagy a virsli tapintása nem oké: nyálkás, furcsán ragacsos, bevonat képződött rajta, szokatlan a színe vagy kellemetlen szaga van.

Ilyenkor ne az legyen a következő gondolat, hogy:

„Á, jó lesz ez még.”

Hanem inkább:

„Nem. Ebből ma nem lesz vacsora.” 😅

Mert az életkezdés része nemcsak az, hogy megtanulsz főzni, hanem az is, hogy megtanulod, mikor nem kell hősnek lenni egy csomag virsli kedvéért.

És ha egy jó barát ezek után közli, hogy:

„Á, pálinkával/alkohollal elmegy, az alkohol fertőtlenít…”

mondd neki nyugodtan:

„Rendben. Ha gondolod, elkészítem neked. De aztán meg is eszed ám.” 😅🤣

Az alkohol pedig nem varázspálca: attól, hogy iszol mellé valamit, egy romlott étel nem lesz biztonságos.

Két kérdést továbbra sem teszünk fel az Életnek:

„Mi bajunk lehet?” és „Lehet ennél rosszabb?”

Valamiért mindkettőt kihívásnak veszi.

Pro tipp, amit sajnálattal közlök

A mosogatást érdemes kajálás után megcsinálni.

Nem holnap.

Tudom. Sajnálom. 😅

De van egy egyszerű szabály:

ma mosolyogva, mint holnap fogcsikorgatva.

A tegnapi tányér valamiért másnapra nem lesz tisztább.

A serpenyőre száradt szósz sem gondolja meg magát éjszaka.

A fazék pedig biztosan nem mossa el saját magát.

Szóval ha megetted, amit nagy nehezen elkészítettél: öt perc, mosogatás, kész.

A holnapi éned hálás lesz érte.

Nem kell jól főznöd. Még.

Elég, ha van néhány biztos kajád.

Aztán szépen bővíted.

Megtanulsz egy levest.

Egy főzeléket.

Egy húsételt.

Valami sütőset.

Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy már nem receptet keresel arra, mi legyen vacsorára.

Hanem kinyitod a hűtőt, belenézel, és azt mondod:

„Ahan. Ebből lesz valami.”

Na, az már majdnem felnőttkor. 😅🤣

Neked mi volt az első kaja, amit teljesen egyedül megtanultál elkészíteni?