Amikor kiborul a pohár…
Kiömlött egy pohár kakaó. Nem dőlt össze a ház, nem jött a katasztrófavédelem – mégis elgondolkodtatott azon, miért kell mindenhez felelőst keresni.
Ma reggel a férjem leverte a kakaóval teli poharat.
Baleset.
Béna mozdulat.
Megesik.
A reakciója mégis az volt, hogy ezért valami gyors fejszámolás, meg egyéb, rejtélyes, csak általa ismert megoldókulcs alapján ÉN VAGYOK A FELELŐS.
WTF?! 😅
Mondtam neki:
– Nehogy már. Leverted. Béna voltál. És? Ilyen bárkivel előfordul. Fel kell törölni, és kész.
Nem történt katasztrófa.
Nem dőlt össze a ház.
Nem kellett kihívni a katasztrófavédelmet.
Kiömlött egy pohár kakaó.
Erre mindenféle segítő szándék nélkül, felhúzott orral elvonult, otthagyva engem, a kakaót, meg az egész helyzetet.
A Tökéletest. 😇😂
És miközben törölgettem, azon gondolkodtam:
Van, akinek tényleg mindig félig üres a pohár.
Sőt, néha már ki is borult – és még azért is másra kell mutogatni.
Kész bolondokháza!
Pedig az élet tele van ilyen pillanatokkal.
Béna mozdulatokkal.
Apró bosszúságokkal.
Kiömlött kakaókkal.
És ilyenkor néha tényleg csak ennyi a dolgunk:
feltörölni, ami kiömlött, és menni tovább.
Nem mindenből kell ügyet csinálni.
És főleg nem mindenhez kell egy felelőst keresnünk.
Te mit csinálsz, amikor kiborul a pohár? Rongyot keresel… vagy bűnbakot? 😏